TÜRTŐZTET [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
<Erős érzelmét, vágyát, indulatát, testi v. lelki fájdalmát> fékezi, mérsékli, visszatartja, elfojtja; kitörését megakadályozni igyekszik, féken tartja, uralkodik rajta. Nagyot nyelt, úgy türtőztette felháborodását. Alig tudta türtőztetni dühét, meghatottságát, vágyakozását. □ Haragomat türtőztettem. (Csokonai Vitéz Mihály) Türtőztetvén elérzékenyülését, hagyta a jelenet végére. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Türtőzteti magát: kitörni készülő indulatát, haragját, vmire irányuló vágyát, ingerét visszatartani, visszafojtani, legyőzni igyekszik; fékezi magát, uralkodik magán. Alig tudta türtőztetni magát. □ Sejtvén ezt Losonczi csikorgatta fogát, Nagy nehezen mégis türtőztette magát. (Arany János) Attila már csak nehezen türtőztette magát. (Herczeg Ferenc) Az egyik nő halkan felszisszent
A többi sápadtan türtőztette magát. (Karinthy Frigyes)
türtőztetés; türtőztetett; türtőztethető; türtőztethetetlen; türtőztető.