TŰZIFA [ű v. ü] főnév
Fűtésre, tüzelésre való v. ilyen célra szánt, hasábokra vágott, esetleg felaprított fa.
Tűzifát vásárol. Az akác jó tűzifa. □ Féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja, | téli ruhák vak gondja növekszik. (Radnóti Miklós) Fákat nyes, tűzifát vág, söpri az udvart. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): tűzifahordás; tűzifamennyiség; tűzifaszükséglet.
- tűzifás.