Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
TŰRHETETLEN [e-e-e] melléknév és határozószó, (régies) tűrhetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Nem tűrhető (1), olyan, amit nem v. alig lehet tovább tűrni. Tűrhetetlen állapot, helyzet; tűrhetetlen hideg, hőség; tűrhetetlen viszonyok, viselkedés. □ Tovább e kétség tűrhetetlen. (Arany János) Szüntelenül betöltötte a lakást a beteg test szinte tűrhetetlen bűzeivel együtt. (Kaffka Margit) Különös s szinte tűrhetetlenül kényelmetlen érzés szorította össze kebelét. (Babits Mihály)
2. (elavult) Türelmetlen. (I. 12) □ Tűrhetetlenűl várom azt az időt, hogy én felnőjek. (Csokonai Vitéz Mihály) Tűrhetetlenek a fickók, s hosszallják az időt. (Vas Gereben)
II. határozószó (választékos) Tűrhetetlenül. □ Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik | a külvilág, | úgy hurcolom, mint fojtó, földrehúzó | ólomruhát. (Szabó Lőrinc)