TŰRÖMOLAJ [m-o] főnév (népies, tréfás)
Béketűrés, türelem <vmely baj, kellemetlenség elviselésében>. Elfogyott a tűrömolaja. □ Ekkor már én is kifogytam a tűrömolajból. (Szigligeti Ede) Volt a jövő-menő udvari nép közt, aki tűrömolajat javallott [= a fogfájásra]. (Móra Ferenc)