TÜSTÉNKEDIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë], (
ritka) tüsténtkedik [ë] (
tájszó)
- 1. Igyekszik, siet, sürög-forog, türelmetlenül tesz-vesz. □ Mátyásék elnézték az ablakból, amint a szomszédék hányták a havat, és nem lehetett azt nevetés nélkül megállni, ahogy a kis rongyos gyerek a nagy rongyos ember tövében tüsténkedett. (Móra Ferenc) || a. Türelmetlenkedik, türelmetlenül vár.
- 2. Tűnődik, töpreng, töri a fejét. □ Uramisten, uramisten micsináljak tüsténtkedett a deák s úgy el volt keseredve, hogy csaknem sírt. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: előtüsténkedik; odatüsténkedik.
- tüsténkedés; tüsténkedő.