Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TŰRÉS [1] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
  • 1. A tűr [1] (1) igével kifejezett magatartás; az a magatartás, hogy vmit tűrnek, ill. az a tény, hogy vki, vmi tűr(ni tud); vmely kellemetlen dolog elviselése. Fájdalomnak, hidegnek, melegnek, szenvedésnek, szidalmaknak, viszontagságoknak tűrése. A tűrés nem erénye, nem erős oldala. A ti tűréstek nem kitartó. Kitartó a tűrésben. □ Minden mienk, csak a tűrés nem S nincs hatalom amely megingat. (Ady Endre) || a. (ritka, régies) Türelem. □ Nem bírok annyi békességes tűréssel, hogy az ilyeket hallgathassam. (Csokonai Vitéz Mihály) Tűréssel fegyverezve Bevárom a hatalmak végzetét. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
  • 2. (műszaki nyelv) A (fém)alkatrészek tervezett, megszabott és valóságos, kész méretei közötti különbségnek megengedett nagysága. Átvételi, illesztési tűrés; negatív, pozitív tűrés. A tűrés magában foglalja a mérési hibát is.
  • Szóösszetétel(ek): 1. tűréshatár; 2. béketűrés.
  • tűrési.