TŰNŐDIK [ű v. ü] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (kissé
választékos)
- 1. Elmerülten, hosszan gondolkodik, ábrándozik; töpreng. Tűnődik vmin, vmi fölött; az élet folyásán tűnődik; tűnődve ül; tűnődve néz. □ Csend van körülöttem, tünődöm, tünődöm. (Petőfi Sándor) Tünődve nézek a tájon végig végig. (Tompa Mihály) Folyton tünődött üzve-füzve baljós Találgatások eszmeszálait. (Vajda János) Tünődöm a csillagok Néma fordulásán. (Tóth Árpád) Azon sokat tűnődtem életemben, honnan van az a sok ellentét odahaza. (Móricz Zsigmond) || a. Hirtelen benyomás hatására meglepődve gondolkodóba esik. □ Álmodta-e, vagy hallotta? tünődik. (Arany János) "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár". (Tóth ÁrpádPoe-fordítás)
- 2. Habozik v. elgondolkozva tanakodik magában. Ne tűnődj olyan sokat, hanem gyerünk! □ Még tünődöl? Én hát elmegyek. (Vörösmarty Mihály) Mit tűnődöm? Amott egy tanya, Bemegyek. (Petőfi Sándor) Ballag haza Toldi, tűnődve magában. (Arany János)
- Igekötős igék: eltűnődik.
- tűnődő.