Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
TÜRELEM [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (csak egyes számban)
1. Az a képesség, készség, amelynek birtokában vki panasz, zúgolódás, lázadozás nélkül megadóan és tartósan elviseli, (el)tűri a kellemetlenség(ek)et, kényelmetlen, nehéz helyzetet, testi v. lelki fájdalm(ak)at, ill. ennek a tulajdonságnak (külső) magatartásban való megnyilvánulása; tűrés. Türelemmel győz vmit; türelemmel viseli el a bántalmakat, betegségét, a fájdalmat, a megpróbáltatást, a sértéseket, sorsát, a szenvedést. Nagy türelemmel van megáldva. □ Türelem, te a birkák s a Szamarak dicső erénye Menj a pokol fenekére! (Petőfi Sándor) Igy vele tán megférsz urasága székén, Bár senyved a nagy szív a türelem fékén. (Arany János) || a. Az a tulajdonság, képesség, készség, amelynek birtokában vki a nehézségek ellenére kemény akarattal, kitartóan, állhatatosan törekszik szándékának megvalósítására, céljának elérésére, vmely nehéz, hosszadalmas v. kellemetlen feladat elvégzésére, ill. ennek a tulajdonságnak (külső) magatartásban, tevékenységben való megnyilvánulása; kitartás, szívósság. Állhatatos, kitartó türelem; nincs benne egy csepp v. egy szikra türelem (sem). Nagy, pokoli türelem kell ehhez a munkához. Nincs türelme a horgoláshoz, a rajzoláshoz, a sakkhoz. A nevelés szeretet és türelem kérdése. Ahogy a nagymama öregszik, egyre kevesebb a türelme a főzéshez. Türelemmel foglalkozik a gyerekekkel. Türelemmel ápolja, kiszolgálja a beteget. □ Lesz egy nyugalmas óránk nem sokára. Addig türelmet a nehéz munkára. (Arany JánosShakespeare-fordítás) De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör Percét is harccal kell kiérdemelned. (Madách Imre) || b. Az a sajátosság, képesség, készség, amelynek birtokában vki (vmi) kitartóan, nyugodtan, fegyelmezetten, türelmesen képes várni vkire, vmire, aki, ami kés(leked)ik, ill. ennek (külső) magatartásban való megnyilvánulása. Csak türelem!: fegyelmezzük magunkat, mérsékeljük türelmetlenségünket, legyünk nyugodtak, kitartók (a várt v. ígért dolog meg fog érkezni, be fog következni)! (Egy kis) türelmet kérek!: <udvariassági szólamként:> a) egy kis haladékot, várakozást k.; b) még egy kis (további) figyelmet, csendet, hallgatást k. Türelemmel vár(akozik). □ A zápor szakadott. | De az ifju győzte türelemmel. Állt vidáman és nyugottan. (Petőfi Sándor) Már fogytán volt a türelmünk, amint egyszer nagy trombitaszó jelezte, hogy jönnek már. (Jókai Mór) Sokáig álldogált a kapu előtt, oly türelemmel, mint egy szerelmes, ki valakit vár. (Kosztolányi Dezső) || c. Más(ok) hibái, kellemetlen, ellenszenves tulajdonságai, elvei, magatartása iránt való jóindulatú, megbocsátó elnézés. Legyen (egy kis) türelemmel!: a) vki iránt legyen elnéző, megértő, jóindulatú, türelmes; b) adjon (egy kis) haladékot, várakozzék (még) türelmesen, panasz nélkül; türelemmel van, viseltetik vki, vmi iránt v. irányában: megértően, jóindulatúan v.; visszaél vkinek a türelmével: vkinek megértő magatartását, jóindulatát méltánytalanul kihasználja. Nincs már türelme az emberekhez. Angyali türelme van. Igénybe veszi a szomszédja a türelmét.
2. Az a lelkiállapot, amelyben e sajátosság(ok), készség(ek) megnyilvánul(nak); a türelmes (1) emberre jellemző lelkiállapot. Elfogy a türelme v. kifogy a türelemből: nem bírja tovább türtőztetni magát, nem bír tovább eltűrni, elnézni, elviselni vmit, ingerültté válik, kitör belőle az indulat; vége a türelmének; → próbára teszi vkinek a türelmét. □ A tanító úr elvesztette a türelmét, s rám kiáltott. (Móricz Zsigmond)
3. Felsőbb hatóság, hatalom v. azt képviselő személy(iség) elnéző magatartása, engedékenysége vmely intézmény, közösség, felekezet, (politikai) irányzat megléte, működése, terjedése iránt. Politikai, vallási türelem.
4. (átvitt értelemben, ritka) Állatnak olyan természete, képessége, sajátsága, amelynél fogva nyugodtan, ellenszegülés v. észlelhető visszahatás nélkül visel el olyan bántalmat, kellemetlenséget, amelyről azt hihetnénk, hogy (heves) visszahatást kelt benne. Közmondásos a birka türelme. □ [A poloska] természete türelemmel ékes. (Arany János) [A kotlós] kivetkőzött türelméből, s nagy rikoltással felrepült. (Jókai Mór)
Közmondás(ok): (A) türelem rózsát terem: a kitartás, a türelem meghozza gyümölcsét, a várt eredményt.