TŰNŐDÉS [ű v. ü] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (kissé választékos)
A tűnődik igével kifejezett lelki tevékenység, ill. folyamat, magatartás; az a tény, hogy vki tűnődik; elmélyedt, aggódó v. ábrándos, csapongó gondolkodás; merengés. Derűs, kétségbeesett, komor, magános, vidám tűnődés; az élet furcsaságain, a sors fordulatain való tűnődés. Hiába minden tűnődés, az ifjúság gyorsan elrepül! □ Látni kevélységét, hogy már megvítta maró bú, S hosszú tűnődések. (Vörösmarty Mihály) Tűnődéseim között is folyvást néztem a szép nőt. (Gyulai Pál) Nincsen semmi, semmi, csak csönd és este van, Csak lámpánál tűnődés, végnélkül, boldogan. (Tóth Árpád)