TÜLEKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Ember> erőszakosan igyekszik a tömegen át előrejutni, helyet biztosítani magának; tolakodik (1). Az utasok a fel- és leszálláskor ne tülekedjenek! || a. (régies) Dulakodik, birkózik. □ A fiú
elküldetett akadémiákra, meg is tanult
birkózni, tülekedni, vagdalkozni, s ökölharcokban ritkítá párját. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) Nagy fáradsággal küzd vmiért, törtet, erőszakosan törekszik vmire, vmi után. Annyit tülekedett már érte! Sokat kell tülekedni a jobb helyért.
- Igekötős igék: betülekedik; feltülekedik; idetülekedik; keresztültülekedik; kitülekedik; odatülekedik; összetülekedik; visszatülekedik.
- tülekedő.