TÜNTETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a tüntet igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki, vmi tüntet.
- 1. Vmely (nagyobb) embercsoportnak vki, vmi elleni tiltakozásul, ill. a mellette való állásfoglalásul rendezett (rendsz. zajos) felvonulása, v. vmely közösségi véleménynek, hangulatnak más módon való feltűnő kinyilvánítása. Forradalmi, hazafias, politikai tüntetés, a reakciós kormány elleni tüntetés; háborúellenes tüntetés; a népek barátsága melletti tüntetés; békés, véres tüntetés; → néma tüntetés; utcai tüntetés; a tüntetés célja, jelszavai, résztvevői, szervezése. Tüntetések voltak a fővárosban. Hatalmas tüntetés zajlott le a követség épülete előtt. Részt vesz a tüntetésben. A katonaság nem avatkozott bele a tüntetésbe. A miniszter betiltotta, a rendőrség megakadályozta, szétoszlatta a tüntetést. A tüntetés során súlyos összeütközésekre, utcai harcokra került sor. A tüntetésnek sok sebesültje és halálos áldozata volt. □ Hol itt, hol ott ütötte fel fejét a tüntetés, s a rendőrség folyton lekésett. (Móricz Zsigmond) A gyerekek kiabálva szaladtak utánunk, a járókelők, katonák bámulva álltak meg az utcán. De sehol semmiféle ellenséges tüntetés. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen érzelemnek, véleménynek, meggyőződésnek, rokon- v. ellenszenvnek szembetűnő módon, külsőségekkel való kinyilvánítása. Az utcai forgalom szüneteltetésével, a munka tíz perces abbahagyásával való tüntetés.
- 2. (ritka, többnyire régies) Feltűnést, figyelmet keltő szándékú cselekedet, magatartás, megnyilvánulás. Távollétével való tüntetés. □ Nagy tüntetéssel odavonta a nejét [karszéke támlájára]. (Jókai Mór) Tüntetéssel becézte őt a társaság előtt. (Jókai Mór) || a. (ritka) Feltűnést keltő hivalkodás vmivel; büszkélkedés, kérkedés. Hatalmával, pompás ruhájával, sikereivel való tüntetés.
- Szóösszetétel(ek): 1. tüntetésszervező; 2. béketüntetés; éhségtüntetés; ellentüntetés; flottatüntetés.
- tüntetési.