TÜLEKEDÉS [e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e
A tülekedik igével kifejezett cselekvés, mozgás, magatartás; az a tény, hogy vki, vmi tülekedik (12).
Kerüli a tülekedést. Irtózik a tülekedéstől. Csak tülekedéssel tud előrébb jutni. □ A tülekedésben kifáradt bikák húsa porhanyóbbá és így élvezhetőbbé vált. (Jókai Mór) || a. Tülekedő személyek erőszakos tolongása.
A villamosmegállónál nagy volt a tülekedés. || b. (
átvitt értelemben) Vmiért való erőszakos, kíméletlen törtetés, harc.
Nagy volt a tülekedés a zsíros állásokért. □ Az érdekek | zsufolt tülekedésében is | szeretet fogadja az új jövevényt, | a gyermeket. (Szabó Lőrinc)