TÜCSÖK főnév tücsköt, tücske [e] v. -je [e], (
népies) trücsök
- 1. Rendsz. réteken, szántókon föld alatti lyukakban élő, rövid és zömök testű, egyenes szárnyú rovar; a hím főleg őszi estéken szárnyait összedörzsölve cirpelő hangot ad. Erdei tücsök; házi tücsök; mezei tücsök; pirregő tücsök; a tücsök cirpel, megszólal, muzsikál. □ Átveszi egy tücsök csendes birodalmát. (Arany János) Ritkán szól már a tücsök, a nyári éjszakák e fáradhatatlan lantosa. (Bársony István) || a. (állattan) Tücskök: az ilyen rovarokat magában foglaló család (Gryllidae).
- 2. (átvitt értelemben, régies) Rögeszme, kényszerképzet, szeszély, aggodalom. □ A vén asszonynak tücsök bútt a fejébe. (Kemény Zsigmond) A földesúri birtokot megkétszerezném
Lehetetlen az
! szólt Bokrosné
egy pillanatra kivetvén fejéből a nagyravágyás tücskét. (Tolnai Lajos)
- Szóösszetétel(ek): tücsökcirpelés; tücsökláb; tücsökmuzsika.
- tücsközik.