TÜKRÖZŐDÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a tükröződik igével kifejezett folyamat, jelenség; az a tény, hogy vmi tükröződik vmiben; tükrözés.
- 1. Vminek visszaverődése, tükörkép keletkezése vmely felületen. A tükröződés jelensége; a fény, a lenyugvó nap tükröződése az ablakon; az égnek, a felhőknek, a parti fáknak a tó vizében való tükröződése; arcának tükröződése a kirakatüvegen. || a. (ritka) Tükörkép (1). Gyönyörködött a folyóparton a táj tükröződésében.
- 2. (átvitt értelemben) Vminek látható kifejeződése, megnyilvánulása. Vmely érzelem tükröződése az arcon. || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek szemléletes, eleven kifejeződése vmely írói, művészi alkotásban. A korszellem tükröződése a drámában. || b. (filozófia) Az anyagi világ objektív jelenségeiről, a valóságról való kép kialakulása az ember tudatában. A tükröződés lenini elmélete. A tudat a létnek megközelítően hű tükröződése.
- tükröződési.