Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Galamb, gerlice> kellemes, mély, panaszosnak tetsző hangon szól; búg. A galamb turbékolva hívja párját. A két galamb együtt turbékol. □ És turbékolnak a párzó galambok. (Juhász Gyula) A vadgalamb turbékol és sürög. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) <Ember, főleg nő> halkan hízelegve beszél, szerelmesen kedveskedve duruzsol. Hiába turbékol a férjének, nem tudja rávenni, hogy vele menjen. □ A szép indus nő mellett egy ábrándozó gentleman turbékol. (Kemény Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Szerelmesen enyeleg, szerelmeskedik. A fiatal pár a lugasban turbékol. □ [A hely] arra való, hogy egy pár szerelmes a világ szeme elől elbújva, turbékolhasson benne. (Jókai Mór) Egy nemes ember nem turbékolhat mindig, mert nevetségessé teszi magát. (Mikszáth Kálmán)