TRAGIKOMIKUM főnév -ot, -a (irodalomtudomány)
Olyan esztétikai jelenség, amely tragikus és komikus elemeket egyesít magában. || a. Vminek az a jellege, hogy egyszerre megrendít és megnevetett. A helyzet tragikomikuma. □ Szinte mosolyogni lehetne a sors iróniáján, furcsa tragikomikumán. (Kaffka Margit)
tragikomikumi.