Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
TÚLNAN határozószó és névutó
határozószó (népies, régies, irodalmi nyelvben)
1. A túlsó oldalon vkivel v. vmivel szemben, többé-kevésbé távol; túl (I. 1). → Innen és túlnan. □ Túlnan [= a folyón túl], vélem átellenben épen, pór menyecske jött. (Petőfi Sándor) Az őrszemek a part hosszában figyelnek a túlnan sötétlő erdőkre. (Jókai Mór) || a. Vmely tárgy túlsó oldalán. □ Az ércalkotmány szilárdul összekapcsolódott a küszöbbel, melynek túlnan kemény kapcsa volt. (Ambrus Zoltán)
2. (népies, régies) Túlról, a túlsó oldalról. Onnan túlnan jött felém. □ Túlnan visszhangként csap át a Zoltay szava: Nem gyönnek [= jönnek] többé. (Gárdonyi Géza)
II. névutó (népies)
1. Túl (III. 1) Az Óperenciás tengeren is túlnan. □ Túlnan a lángon hangzik a jaszaulok [= török testőrök] bősz ordítása. (Gárdonyi Géza)
2. Az -n ragos szóval jelölt dolgot nem számítva, tekintetbe véve; kívül (II. 5). □ Mellékelten küldik a születésre vonatkozó egyetlen iratot. Ők azon túlnan csak annyit tudnak még, hogy Kovács Lidi a fővárosi Rókus kórházban halt meg. (Gárdonyi Géza)