TÚLONTÚL határozószó (kissé választékos)
Az elégnél, a kelleténél, a vártmál jóval nagyobb mértékben; túlságosan, szerfölött. Túlontúl dicsér vkit. Túlontúl jó volt hozzá. □ Rimaszombat túlontúl nagy úré, a Rákócziaké volt. (Mikszáth Kálmán) Ezt a példátlan makacsságot ne ítéljük meg túlontúl szigorúan. (Ambrus Zoltán) Az írók túlontúl kicifrázzák történeteiket, ezzel pedig elrontják. (Kosztolányi Dezső)