TÚLBUZGÓSÁG főnév -ot, -a
Túlságos, a kelleténél nagyobb buzgóság. Túlbuzgóságból tesz vmit. □ Keserűség nélkül viselte a
megtámadásokat is, melyeket
az ügy iránti túlbuzgóságnak tulajdoníta. (Eötvös József) A békét ellenző főurak épen a túlbuzgóságukkal rontottak a stratagemájukon [= hadifortélyukon]. (Jókai Mór) || a. Vkinek, vminek túlbuzgó volta. Túlbuzgóságában azt sem tudta, mit tegyen.
túlbuzgósági.