Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÚL [2] határozószó és igekötő
  • I. határozószó <Fokozás kifejezésére; melléknév, határozatlan számnév és határozószó, ill. határozó előtt.> A kelleténél nagyobb mértékben, a kelleténél jobban; felettébb, szerfelett, túlságosan. Túl erős, hosszú, kicsi; túl kevés, sok. Túl sokáig tartott. □ Egyben még túl gyerekes eszed van, másban már koravén vagy. (Mikszáth Kálmán) Ő az egyetlen, aki túl elevenen mulat. (Móricz Zsigmond)
  • II. igekötő
  • A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a túl- igekötős címszavak, főleg igék idetartozó kisebb részét, pl. túlbecsül, túlcsigáz; túlérik; túlerőltet; túlértékel; túlfeszít; túlhajt; túlharsog; túlköltekezik; túlöltözik; túltáplál; túlteng; túlterhel.>
  • B. <Önállósítva, túl- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás megerősítéseként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Túlbecsülöd ezt az embert.] – Sajnos, túl.
  • Szóösszetétel(ek): 1 túlnyomás; túlprodukció; 2. túlontúl.