TUSAKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, jék (-jon)
- 1. (régies) Harcol, küzd, vív vkivel, vmivel, rendsz. fegyverrel. □ Három krími tatár szaladoz tusakodva. (Vörösmarty Mihály) Holnap reggel fog a derék vitéz, Doria Bálint megvívni
felesége jó nevéért; életre-halálra fognak tusakodni. (Jókai Mór) || a. Ellenfelét átnyalábolva, ide-oda rángatva, huzakodva küzd, birkózik. Ököllel, vállvetve tusakodik. Pár percig tusakodtak, aztán az egyik leteperte a másikat. □ Éneklém ezeket nagy keseredett szűvel,
Tusakodván ördöggel. (Balassi Bálint) || b. <Több állat> szarvával öklelődik. Bikák, kosok tusakodtak.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) (Vmely kellemetlenség, baj, gondolat, érzés ellenFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés1"BD+BD