TUDATLANSÁG főnév -ot, -a
A tudatlan melléknévvel kifejezett szellemi tulajdonság, állapot; ismeretek, tudás hiánya, műveletlenség, járatlanság. Politikai tudatlanságban hagy v. tart vkit. A tudatlanság sok babonának a szülőanyja. A parasztot tudatlansága miatt sokszor félrevezették. Tudatlansága miatt tönkretette a gépet. A történelemben feltűnő tudatlanságot árult el. □ Nagyság s erény leszen tehát vezéred, E két szó, mely csak úgy bír testesűlni, Ha babona, előítélet és Tudatlanság álland mellette őrt. (Madách Imre) Tudatlanságáról
anekdóták
keringtek a társaságokban. (Mikszáth Kálmán) Csupa sógorság, komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk,
palástolására alakult, összevissza házasodások révén megerősített érdekszövetkezet. (Kaffka Margit) || a. (ritka) Vminek nem ismerése, nem tudása; vmiben való tájékozatlanság. Szándékosan tudatlanságban hagyták, mert nem akarták, hogy értesüljön a dolgokról. □ Király, atyám
felelj! Ne hagyj tudatkanságban szétrepednem
(Arany JánosShakespeare-fordítás)