TUBÁKOS melléknév -an, -abb, (
ritka,
régies) tobákos (
népies,
elavulóban)
- 1. Olyan <személy>, aki tubákol v. tubákolni szokott. Tubákos ember, vénasszony. □ Ha tubákos asszonyt látok, nem szánnám bezsindelyeztetni az orrát. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. Tubák tartására használatos. Tubákos doboz, szelence. □ [Muki majom] magával hozott egy nagy tubákos szelencét, amiben a gróf a spanyol burnótját tartotta. (Jókai Mór)
- 3. Tubákkal behintett, beszórt. Tubákos bajusz, ruha, zsebkendő. □ Ocskay
mérgesen verte le a válláról a hivatalfő tubákos ujjainak nyomát. (Jókai Mór)