Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TUDÓS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, -abb
  • 1. Tudománnyal foglalkozó, tudományos érdeklődésű, vmely tudományban jól képzett <személy>. Tudós ember, szakértő, szerző, tanár. □ Egy öreg rongyos, de tudós pap velünk mulata a szálában. (Kazinczy Ferenc)
  • 2. Tudósra (II) jellemző, hozzá tartozó, hozzá illő v. rá emlékeztető. Tudós arc, külső, modor. □ Egy poros tudós kabátot veszek a zsibárosnál. (Vörösmarty Mihály) Felfésülte tudós haját, mert mindig szerette, hogy tudósnak tartsák. (Tolnai Lajos)
  • 3. (régies) Tudományos (1–2). Tudós könyv, nyelv, társaság, vita. □ A tudós világot a szerves szövetek átültetése foglalkoztatta éppen. (Karinthy Frigyes)
  • 4. (népies, régies) Olyan <személy>, aki tud vmiről, be van avatva vmibe, tájékozott, esetleg részes vmiben. □ Önnön hitvese is tudós e dologban. (Arany János) Maga vót abba a tudós, hogy kerültem én Istvándiba. (Móricz Zsigmond)
  • II. főnév -t, -ok, -a Az a személy, aki tudományszakját új eredményekkel gazdagította, aki vmely tudományt hivatásszerűen művel. Világhírű tudós. □ Bámúllak, tudós! (Madách Imre) || a. (népies) Szakértő (II). □ Furóné asszonyom ennek nagy tudósa, minden virágnak tudja az értelmét. (Jókai Mór)
  • Közmondás(ok): (régies) Ki miben tudós, abban gyanús: ki-ki a saját hibáját keresi másokban is.
  • Szóösszetétel(ek): 1. tudósjelölt; tudóskáder; tudósképzés; tudósmodor; tudósnyelv; tudóstípus; tudósutánpótlás; tudósüldözés; 2. áltudós; hittudós; nyelvtudós; szobatudós; természettudós; történettudós.
  • tudósság.