TUCATEMBER [t-e] főnév (rosszalló)
Jelentéktelen, mindennapi, semmiben ki nem emelkedő átlagember, amilyenből nagyon sok van. □ A tucatemberek békés együttesébe egy szabad lelkű s bátor látású forradalmár jött. (Kosztolányi Dezső) Maga az egyetlen közönséges férfi maga az egyetlen tucatember, csak maga olyan mint amilyenből egy millió van, senki más. (Karinthy Frigyes)
tucatemberes; tucatemberi.