Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TRÓNKÖVETELŐ [e-e] főnév -t, -je [e]
  • 1. Az a személy, aki az uralkodói hatalmat magának követeli, rendsz. anélkül, hogy igényei jogosultak, ill. elismertek volnának. A trónkövetelők mögött elégedetlen nagyurak állottak. A trónkövetelő hívei zendülésben törtek ki. □ A héttornyú börtön [be]… záratták a szultánok… az idegen országok trónkövetelőit, kiket időjártával hazájukba… lehetett visszaküldeni. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmely állás, méltóság követelője. □ A vörös toll [jelvényű pártnak az alispáni tisztségre] jelöltje, trónkövetelője és hadvezére… Darkaváry Lőrinc maga. (Jókai Mór)
  • trónkövetelői.