TRÓNÖRÖKÖS [n-ö] főnév
<Monarchikus államban> az a személy, akinek az uralkodó halála v. lemondása után joga van a trónra. □ Megölelé anyját
, azután fiát, a trónörököst. (Jókai Mór) A trónörökös biztatása következett, aki úgy látszik, eltanulta apja szokását, hogy a világ
válságáról olcsó
szólamokat fogalmazzon. (Kuncz Aladár)
- 2. (bizalmas, tréfás) Az első fiúgyermek a családban. Két lány után végre megszületett a trónörökös.
- Szóösszetétel(ek): trónörökösnő.
- trónörökösi.