TRIVIÁLIS melléknév -an, -abb (régies írva: trivialis is) (választékos)
Közönséges, útszéli, otromba, durva <megnyilatkozás>. Triviális beszéd, hasonlat, modor. □ A Bach és Schmerling rendszer, hogy egy trivialis spanyol közmondással éljek ugyanazon kutya, csak más nyakravalóval. (Madách Imre) Hallgasson végig; ne ugorjon fel
felháborodva, hogy frivol és triviális tréfa kedvéért izgattam fel eddig kiváncsiságát. (Karinthy Frigyes) || a. Minden szellemi igényesség, emelkedettség nélkül való; szellemtelen, lapos. Triviális megjegyzés, ötlet, téma. □ Typographiáink [= nyomdáink]
vagy hevernek, vagy holmi trivialis könyvekkel tartják fel léteket. (Csokonai Vitéz Mihály)
triviálisság.