TRIUMVIRÁTUS főnév -t, -ok, -a (
régies írva: triumviratus is)
- 1. (történettudomány) Az az uralmi forma, amelyben három férfi együttesen egyenlő joggal gyakorolja a hatalmat, kül. a római köztársaság utolsó évszázadában.
- 2. (választékos) Vmely közérdekű cél érdekében együttműködő, közös tevékenységre egyesült v. választott három férfi együttese. □ [Ő is, Révai Miklós] ama nemzetünk nyelvét kicsinosítani kezdő s indító triumvirátusból való. (Csokonai Vitéz Mihály)
- triumvirátusi.