TRILLÁZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
választékos) trilláz (
hangutánzó)
- 1. (zene) <Énekben v. vmely hangszeren> két szomszédos hangot gyors egymásutánban váltogat; trillát énekel, játszik. Az énekesnő gyakorlásképpen egész délelőtt trillázott. □ A nyílt erkélyablakon gyönyörű
női szopránhang csavarodott, trillázott
fel a kéklő, tavaszi égbe. (Kaffka Margit) || a. <Személy> élénken, jókedvűen énekel v. fütyörészik. □ Amikor a füttyszó elnémult mert az úrfi folyton trillázott, mint egy kis madár , Anna bement a fürdőszobába. (Kosztolányi Dezső) A lépcsőn ugrándozva, trillázva futott fel. (Nagy Lajos)
- 2. (választékos) <Némely madár> a zenei trillázáshoz hasonló módon, gyönyörködtetően énekel, fütyül. A pacsirta, a kanári trillázik. □ A víg madár mint leng s trilláz. (Berzsenyi Dániel)
- trillázás; trillázó.