TROMBÓZIS főnév -t, -a (csak egyes számban) (orvostudomány)
A vérnek az érben történő megalvadása, rögösödése, mely gyakran érszűkülést v. elzáródást okoz. Trombózis lépett fel a műtét után. Trombózisban halt meg. Trombózist kapott. □ Én azóta máig nem voltam beteg, lázat nem éreztem, s semmi szervemnek semmi baja nem volt, kivéve hogy ez a trombózis jött. (Móricz Zsigmond)
trombózisos.