TRÉN főnév -t, -ek -je [ë, e] (
katonaság,
régies)
Vonatcsapat. || a. Ennek egyik része, alakulata.
Tüzérségünk az ellenséges trént megsemmisítette. || b. (
bizalmas) Ehhez a fegyvernemhez tartozó katona.
Mint trén vett részt az első világháborúban. || c. jelzői használat(ban)
A trénekhez tartozó, trén katona.
- Szóösszetétel(ek): trénegyenruha; trénlaktanya; trénosztag; trénszekér; tréntiszt.