TRÉFASÁG főnév -ot, -a (főleg tagadó használatban) (népies, régies)
Tréfának tekinthető, nem komoly dolog, cselekedet, viselkedés, beszéd; tréfa(dolog). Csak tréfaság az egész! Ez nem tréfaság! □ Kisűlt, hogy koránsem tréfaság a beszéd. (Petőfi Sándor) Urak! hű vitézim! ide hallgassatok, Mert nem tréfaság az, amit most hallotok. (Arany János) Nem tréfaság ez: valóságosan zokogott a leány. (Tömörkény István)