TRÉFÁL tárgyatlan ige -t, -jon
Játékos kedvében tréfát sző beszédébe, v. ugratja társát, ill. társait, ill. viselkedésével, eljárásával derültséget kelt; viccel.
Tréfál vkivel; nem tréfál; a) komolyan beszél, cselekszik; amit mond, csinál, azt komolyan beszél cselekszik; amit mond, csinál, azt komolyan kell venni; b) nem rest; vminek a végrehajtására, késedelem nélkül nekilát vminek, s ezt másoktól is megkívánja; nem engedékeny, nem ismer könyörületet;
nem jó, nem tanácsos vele tréfálni; nem lehet vele tréfálni: a) <személynek> nincs érzéke a tréfa iránt, nem érti a tréfát, sértődékeny; b) <személyt, dolgot> komolyan kell venni;
ne tréfálj!: a) beszélj, cselekedj komolyan, hagyd a tréfálást!; b) <meglepődés, csodálkozás kifejezésére:> csakugyan, tényleg, valóban igaz, amit mondasz?; hihetetlen, csodálatos meglepő, amit mondasz;
csak tréfál(t): <sértő magatartás, kijelentés, enyhítésére, tompítására:> az imént elkövetett, említett, mondott dolgot nem gondolta komolyan, tehát nem is kell komolyan venni. □ A reggelizésnél anyám folyvást tréfált, nevetett. (Tolnai Lajos) A törvény, törvény, nem lehet vele tréfálni. (Mikszáth Kálmán) Ma valaki tréfált velem, Boros, mámoros éjjelen. (Ady Endre) Szelíden mosolyogva tűrte, hogy tréfáljanak vele. (Karinthy Frigyes)
- Igekötős igék: eltréfál; megtréfál; visszatréfál.
- tréfálás; tréfálgat; tréfáló.