Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A szótő végén levő magánhangzó, amely nyelvünk történetének régi korszakában rendsz. szóvégen is megvolt. (pl. a tihanyi apátság alapítólevelében előforduló utu szó második u-ja). → Lappangó tövéghangzó.
2. (ritka) <A mai magyar nyelvben:> meghatározott toldalék előtt a szótő végén jelentkező magánhangzó; kötőhangzó (pl. a keze-k, keze-t, keze-m alakokban az -e-).
tővéghangzós.