TÖRVÉNYKEZIK [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë] -zék, (-zen) [ë] (
régies)
- 1. (jogtudomány) <Jogi hatóság> bírói jogot gyakorol, törvényes eljárást folytat; bíráskodik, ítélkezik. Ügyében a vármegye törvénykezett. □ Erdőről erdőre üldözték a haramiabandákat, s ahol elfogták őket, nem is sokat törvénykeztek velük, csak odaaggatták őket az útfélre. (Jókai Mór)
- 2. Pert folytat vki ellen; pereskedik. □ Hát pereljek anyámmal?
törvénykezzem vele? (Tolnai Lajos)
- törvénykező.