TÖRŐDÖTT melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <anyag, tárgy>, amin a törődés (1) nyomai látszanak. Törődött gyümölcs, szövet. □ A kenderesi öreg
esperes
poros, törődött fekete ruhában
szembe jött a díszmenettel. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Törődött bor: (egy kissé) zavaros, olykor eredeti ízét, zamatát vesztett b., törött b.
- 2. Betegségtől, erőltetéstől, nehéz munkától v. kortól, elgyöngült, megtört <személy>; fáradt, megviselt. Törődött aggastyán, ember. A hosszú útról törődötten ért haza. □ Nekem, törődött aggnak kell-e, hogy Munkára intselek? (Vörösmarty Mihály) Mravucsán már törődött, idősb ember. (Mikszáth Kálmán)
- 3. Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Törődött test. Én már nehezen járok törődött lábaimmal. □ Ezen törődött vén kar, asszonyom, Oltalmadúl nem érhet már sokat. (Vörösmarty Mihály) Az én nevem
Theodora: viszonzá egy öreges, törődött hang a fátyol alól. (Jókai Mór)
- törődöttség.