TÖRTÉNETÍRÁS [t-í] főnév
A történelemnek v. bizonyos történeti eseményeknek hiteles v. annak látszó adatok alapján való, értékelő, rendszerező írásba foglalása.
A történetírás nagyjai; a magyar történetírás kezdetei. Az európai történetírás őse a görög Hérodotosz. || a. Az így keletkezett művek összessége.
A történetírás tanúsága szerint. □ Ez állítást a történetírás igazolni látszik. (Kölcsey Ferenc) Győzőnk neve büszke nyomokban A történetírás lapjain égve ragyog. (Vörösmarty MihályMoore-fordítás) || b. Történettudomány (1).
A történetírás új irányai.
- történetírási; történetírásos.