TÖRKÖLY főnév -t, -ök, -e [e]
- 1. A szőlő kisajtolása után visszamaradt, szilárd növényi anyag (héj, mag és szár). A törkölyből pálinkát főznek. □ Az éjszaka az jutott eszébe, hogy minek hordják ők a cefrét, törkölyt, söprüt a keresztdűlői pálinkafőzőhöz, mikor maguk is kifőzhetnék. (Móra Ferenc) || a. (régies) Általában gyümölcsök, magvak v. méz sajtolása alkalmával visszamaradt szilárd anyag. A törkölyt a disznónak adják. Régen törkölyből sört készítettek.
- 2. Törkölypálinka. Egy pohárka törkölyt iszik.
- törkölyös.