TANÁCSTALAN melléknév -ul, -abb
Olyan <személy>, aki vmely kérdésben, helyzetben nem tud dönteni és tanácsra szorul.
Egészen tanácstalan volt. Tanácstalan e kérdésben. || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás, külső
>. Tanácstalan arccal; tanácstalanul áll vmely kérdés előtt. □ A polgármester
tanácstalanul harapdálta a bajuszát, hogy mit tegyen. (Mikszáth Kálmán) Légváry egy kissé tanácstalanul álldogált a nagyterem nyitott ajtajában. (Ambrus Zoltán)