TAMBURIN főnév -t, -ok, -ja
- 1. (zene) Kisebb, lapos, az egyik oldalán kifeszített bőrrel fedett, a másik oldalán nyitva hagyott dobszerű ütőhangszer, amelynek abroncsán fémlapokból készített csörgők vannak. Csörgődob. Rázza, üti a tamburint. □ A cigányleány kiperdült a középre, és a tamburint zörgetve irgett-forgott a bég előtt. (Gárdonyi Géza) || a. <Dél-Franciaországban> hosszúkás dob, amelyet egy kis fuvolával együtt ugyanaz a játékos szokott kezelni.
- 2. Ez utóbbi hangszer zenéjére táncolt népies francia tánc, ill. az e hangszeren játszott tánczene.
- tamburinos; tamburinoz.