TÖRVÉNYSZERŰSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. A megfigyelt hasonló jelenségekben azonos feltételek között egyformán érvényesülő következetes szabályosság, de teljes bizonyossággal rendsz. még meg nem állapított, nem rögzített törvény; vminek törvényszerű (2) volta. Bizonyos törvényszerűség látható. Kimutatta a folyamat belső törvényszerűségét.
- 2. (elavult) Törvényszerű (1) eljárás, magatartás; törvényesség.