TÖRTÉNETÍRÓ [t-í] melléknév és főnév
Történetírással rendsz. hivatásszerűen foglalkozó (személy).
Ismert, kiváló történetíró; burzsoá, haladó, marxista, materialista, polgári, reakciós történetíró; a történetírók megállapítása szerint. □ Történetíróink nem egyeznek meg, hogy Bánk szerencsétlenségét Gertrudisnak melyik öccse okozta. (Katona József) A zsarnok
udvarában találja
Thucydidest, a történetírót. (Péterfy Jenő)