TÖRET [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë],
essen [e-ë]
- 1. Megparancsolja, elrendeli, hogy vmit törjenek. Ablakot, ajtót, rést, diót, falat, nyílást, rést, utat töret. □ Törette, szántatta az elparlagult [= parlagon maradt] földeket. (Jókai Mór) Ezt a tisztást
én törettem az erdőben. (Justh Zsigmond)
- 2. (elavult) Elrendeli, hogy vmely falat v. várat ágyúval v. faltörő kossal romboljanak.
- Igekötős igék: áttöret; betöret; beletöret; eltöret; feltöret; kitöret; letöret; megtöret; összetöret; széjjeltöret; széttöret.
- töretés; töretett; törető.