Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A törökök: a) tömegében Kisázsiában és Európa délkeleti szögletében élő, az egyik török (II, 3) nyelvet beszélő nép; oszmán-törökök, oszmánok. A törökök hazája, története. □ Közeledik nagy hadával törökök császára. (Arany János) A zselléreket is úgy fogják elhajtani rabszíjon, mint a törökök valamikor. (Móricz Zsigmond); b) (nyelvtudomány) Török (II. 3) nyelveket beszélő népek. A kirgizek és a csuvasok is törökök. || a. Az oszmán-törökök közé tartozó személy, főleg férfi. □ Konstantinápolyba jutánk. Sok tarka török van Benne. (Arany János) A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett a törökre. (Gárdonyi Géza) A három török a földre kuporodva kotyvasztott valamit. (Kuncz Aladár)
2. (gyak. határozott névelővel) A(z oszmán-) török birodalom lakossága, kül. mint a XVXVII. században Európában hódító politikát folytató, hazánkba is betört ellenség. A török pusztításai, támadásai. A török százötven évig tartotta megszállva hazánk középső részeit. □ Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára. (Kölcsey Ferenc) Pogány török a Moráván. | Érkezik uj haddal. (Arany János)
3. A törökök (kül. 1a) nyelve. Törökből fordít.
II. melléknév -ül
1. A törökök közé tartozó <személy>, törökökből álló <csoport>. Török barát ←; török császár ←; török dervis, diák, munkás; török hadak. □ Egy szép török gyermek. Ura hagyásából [= meghagyásából] az házba belépék. (Zrínyi Miklós) A mifelénk való fehérnép a basáról csak annyit tud: "török basa, nagy a hasa". (Mikszáth Kálmán) || a. A törökök (I. 1a) államát, államhatalmát képviselő, jelképező. A török félhold, követség, zászló.
2. A törökökre (kül. I. 1a) jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., általuk haszn., náluk szokásos <dolog>. Török bugyogó, kard; török kávé: szűretlenül fogyasztott feketekávé; török mecset; török ülés: olyan, összehúzott lábakkal való ü., amelyben a lábak egy magasságban vannak az üleppel. □ A halomra hányt töméntelen sok magyar és török fegyver előtt valami nagy fakerék feketéllett. (Gárdonyi Géza) Cifra török piacon kanalazta a piláfot. (Kosztolányi Dezső)
3. (nyelvtudomány) Török nyelvek: az altaji nyelvek egyik nyelvcsaládját alkotó ny. (az oszmán-török, azerbajdzsáni, türkmén, kirgiz, kazah, ujgur, csuvas, tatár, stb. ny). || a. E nyelvekkel kapcs. Török filológia; a magyar nyelv török jövevényszavai.
4. A törökök (I, 1a) történeti élete folyamán létrehozott, azzal kapcs. Török állam, birodalom; török hódoltság ←. □ Dugába dőlt az egész török hadjárat. (Jókai Mór) || a. A török hódoltsággal kapcs. A török időkben ←; török világ.
5. Törökök (I. 1a) által lakott v. erre a földre, annak viszonyaira jellemző; itt termelt, tenyésztett, gyártott, innen származó. Török dohány.
6. A törökök (I, 1a) nyelvével kapcs., e nyelven írt. Török nyelvtan, szótár. □ Kopott szőnyegen guggolva török és francia könyveket lapoz. (Babits Mihály) || a. Törökül: török (II. 2) nyelven. □ Még eddig, édes néném, igen-igen keveset tudok törökül. (Mikes Kelemen) A lovas három fogát pökte ki az udvar kavicsos porondjára, aztán törökül káromkodott. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): nem hajt v. nem kerget a török; nincs értelme a kapkodásnak, sietségnek; lassabban is ráérsz (v. ráérünk) (vmit csinálni); (régies) megverte a törökök átka: állandó, kínos kellemetlenséget okozó, rossz szomszédja van; törököt fogott (első személyben így is: törököt fogtam, de nem ereszt): sikerült elnyernie azt, akitől v. amitől már szabadulni szeretne.