TÖREKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige tem [e], -ett [ë], -jék (-jen) [ë], (jelentő mód jelenben,
ritka) törekszik
- 1. Erejét összeszedve, a nehézségekkel dacolva fáradozik, igyekszik vmit elérni. Vmire, (régies) vmin törekedik; jobb eredmények elérésére törekedik. □ Eljő-e a kor, Melyet gátolnak a rosszak, S amelyre a jók törekednek
? (Petőfi Sándor) Te zsarnokiságra törekszel. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Mindkettő azon törekedett, hogy
Katalin figyelmét magára vonja. (Jókai Mór) Víz, föld, levegő mind abban törekedett még akkor, hogy kéretlenül adja az élelmet. (Tömörkény István) Fájt
a szívem az én tündéremért, akiért már annyit
törekedtem, mégse jutottam hozzá. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Vhová menőben van, vhová el akar jutni; igyekszik (2). A városba törekedtek. □ Maga körül látván iszonyát a hadnak, kifelé, szélre Törekedék, hogy majd ott eloson, félre. (Arany János) Szembe jöve vélük, | S kérdé: "Jó vitézek, merre törekedtek?" (Gyulai Pál)
- Igekötős igék: feltörekedik; odatörekedik; visszatörekedik.
- töredékes; törekedő.