TÖREDELMES [e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. A töredelem (1) állapotában levő, bűneit, vétkeit bánó. Töredelmes bűnös, gyilkos. □ Keserves, töredelmes Búcsujáró nép zokogva Énekel. (Vajda János) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző. Töredelmes lélek, szív.
- 2. Töredelemről tanúskodó, töredelemre valló. Töredelmes bűnbánat. Töredelmesen megbánja bűnét. □ Meghajtom a sorsnak fejem, És tűrök töredelmesen. (Petőfi Sándor) Töredelmes vallomása által a kellemetlen per lefolyását megrövidíthette volna. (Tolnai Lajos) Most néha szerelmes, töredelmes leveleket ír nekem. (Kaffka Margit)
- töredelmesség.