TÖREDELEM [e-e-ë] főnév
lmet,
lme [e, e]
- 1. (ritka) Vmely elkövetett vétek, bűn miatt érzett őszinte megbánás; bűnbánat. Nem mutatott semmi töredelmet. □ Gyötri baljós sejtelem, Furdalja vád, töredelem. (Vajda János)
- 2. (népies) Testi törődés. Nagy töredelemmel jár az a hosszú út. □ Hasztalan ijeszti a veszélyes úttal, Gyönge nemére is mind hiába útal. Teste töredelmét hiába nagyítja. (Arany János) Nem sajnálta az utat, se a töredelmet. (Móricz Zsigmond)