TÖPÖRÖDÖTT melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Az öregségtől összeesett, összement testű, már egészen alacsony és rendsz. erősen ráncos bőrű <személy, kül.nő>; összeaszott. Töpörödött aggastyán, anyóka, nénike. □ Ott feküdt a kis töpörödött, aszott vén ember a méhesben. (Tolnai Lajos) Éppen akkor kísért ki
egy töpörödött öreg asszonyt. (Mikszáth Kálmán) Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám. (Ady Endre)
- 2. Párolgás, száradás következtében összezsugorodott ráncos héjú <gyümölcs, főleg szőlő>. Töpörödött alma, körte, szilva, szőlő.
- töpörödöttség.