TÖRVÉNYTELENSÉG főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Vminek v. (ritka, 1945 előtt) vkinek törvénytelen volta. Az intézkedés törvénytelensége; a birtoklás, a határozat törvénytelensége; tettének törvénytelensége; a gyermek (származásának) törvénytelensége.
- 2. Törvénytelen cselekedet, eljárás. Nyilvánvaló törvénytelenség; törvénytelenséget követ el. □ Rablásra, civakodásra, törvénytelenségre van kihúzva a kard. (Jókai Mór)
- törvénytelenségi.